Kezdő oldal » Ajánlatok » Színpadi művek » A NAGY FEJEDELEM

A NAGY FEJEDELEM

Eredeti cím

A nagy fejedelem

Szerző

LENGYEL Menyhért

Műfaj

dráma 3 felvonásban

Nyelv

magyar

Szinopszis

Személyek:

A tudós

A felesége

A leánya

A polgármester

A polgármester fia, szobrász

A levéltáros

A helyi szerkesztő

Az alkalmi költő

A Tudományos társaság elnöke

Négy szoborbizottsági tag

Részlet Lengyel Menyhért Hatvany Lajosnak írt leveléből:

"Mi a Nagy Fejedelem témája? Egy élő embernek küzdelme egy hatalmas másikkal, aki ötszáz éve halott.

Az élő - a tudós - minden gondolatával, energiájával, szenvedélyével és érzésével belekapaszkodott a halottba, vonzódva a mágikus egyéniséghez, mely a maga rendkívüliségét századok ködén átsugároztatja. A tudós a dráma kezdetén hatvan éves, harmonikus, nyugodt, szelíd ember. Ilyen nyugalomra és jóságra az élet nyughatatlanságai és gonoszságai között csak olyan ember tehet szert, akinek rendíthetetlen meggyőződései, biztos és betelt munkaprogramja, a maga igazságában való abszolút hite - és még ezenkívül egy hatalmas segítőtársa van. Csak a kis gyermek ilyen nyugodt, aki az apját érzi maga mellett, vagy a hívő, aki az Istent.

Már most képzeljük el, hogy ez az ember maga teremtett magának barátot, atyát és Istent. Fiatalságában, amint naiv szemeivel belenézett a világba, megrettent az emberek kicsiségén és gonoszságán. Hogy a világba és az emberekbe vetett hite megmaradjon, keresett valamit, amiért érdemes élni, valakit, akit érdemes szeretni. Így bukkant rá, tudományos munkálkodása közben a Fejedelem elfelejtett alakjára. Kutatott és okmányok kerültek kezébe a Fejedelem rendkívüliségéről. És mert nemcsak tudós, hanem költő is, kitűnő intuícióval megérezte az alak nagyságát, fantáziája megnövesztette a méreteit és amint mindjobban közeledett hozzá, íme a lény, melynek porai régen szétszóródtak, de a maga idejében borzasztóan ható egyéniségének delejes sugározása el nem veszett - élni és hatni kezdett. Amikor élt, mindenki felett uralkodott, most ezt az egy embert keríti hatalmába, aki az idők ködén keresztül érintkezésbe jutott vele. S a roppant egyéniség teljesen felszívja a tudós élet és érzelem tartalmát, most már csak vele foglalkozik, ami szeretetet barátnak, családnak adhatott volna, mindet a Fejedelemnek adja, s mert az élő emberekkel nem képes többé nagyon törődni, mindegyikhez egyformán, a családjához bosszantóan és egykedvűen jóságos, s mert az igazság halhatatlan lovagjának érzi magát, hiszen ő ásta ki a Fejedelmet a méltatlan homályból, öntudatos és nyugodt, a roppant belső hit melegíti, hogy valami nagy dolgot művelt s mikor az országgal szobrot állíttat a Fejedelemnek, már ez a szobor nemcsak a Fejedelmet jelenti neki, hanem a saját munkájának elismertetését s a saját Istenének bálványoztatását. A tudós elismertetett az emberekkel valamit, amit látszólag ő teremtett vagy legalább is ő keltett életre - hatalmat nyert az emberek fölött.

De ez a hatalom nem az ő hatalma volt, hanem azé az erősebb egyéniségé, aki - mihelyt feltámasztották - újra élni kezdi a maga különös, titokzatos, gonosz életét. Kicsúszik a tudós kezei közül - s ezen a ponton áll be a tragikus fordulat - nincs szüksége többé a szolgájára s míg a világ előtt megint feltűnik rettenetes alakja, az előtt aki kisegítette a homályból, megmutatja magát és kiderül, hogy más volt, mint amilyennek a tudós elképzelte - egy óriási egyéniség, de nem emberfölötti jóságban - hanem emberfölötti gonoszságban.

Mit tegyen a szegény tudós, mikor ez a dolog megvilágosodik előtte? Az ő életének tartalma a Fejedelem bálványozása volt és az a belső hit, hogy ő maga az igazság lovagja. Most gyűlölnie kell a Fejedelmet s a hazugság, amit - szegény - ő öntött a világba, úgy tapad hozzá, mint a szennyes ruha, melyet le kell tépnie - mint a miazmás levegő, melyből ki kell dugnia a fejét. Nem hallgathat, mert ezt nem bírja el a lelkiismerete, a temperamentuma a fellángoló borzasztó dühe egykori bálványa a Fejedelem ellen. - Hatvanéves koráig roppant energiával ment a vélt igazság felé - most öreg fejjel meg kell fordulnia s lerombolni mindent, amit épített - a Fejedelem alakját s megtestesítőjét - a szobrot.

De a Fejedelem, aki kicsúszott a kezei közül - máris támad - a családjában, a környezetében, az országban támaszt pártot a tudós ellen. Kezdődik a küzdelem az élő és a halott között, melyben a nagyobb egyéniség, a halott marad a győztes. Ha ragaszkodnék az iskolás tragikai gondolathoz, melyre megvallom, a darab írása közben kevés ügyet vetettem, a hőst az a tragikus tévedése öli meg, mellyel az igazságért harcolt. Minden dolognak száz szempontja van, aki az embereket, a világot és az eseményeket, a múltat csak egy szempontból nézi, avval könnyen baj történik. És nem szabad magunkat fenntartás nélkül semminek sem átadni, a munka és a gondolat szenvedélye csak olyan végzetes lehet, mint a szerelemé. És a munka s gondolat szenvedélyének nincsen-e valami sötét erotikus színezete - az az izzás, ami pirosan csillog a nemek harcában, itt mint egy helyén nem levő zordon erő szakad fel, rendkívüli feszítő erővel, úgy hogy felnagyítja és fantasztikussá teszi az ember cselekedeteit. Nem ez munkál-e a rajongók, tudósok, hitvallók dolgaiban s viszi őket tragikus tévedések felé? A bálvány, amit az ember magának alkot s amely aztán eluralkodik felette, nem a saját érzéseinek a kivetítése-e, egy túláradó szeretet, mely nem találván más tárgyat, egy hideg szoborba, vagy egy emlékbe költözködik, hogy aztán mint nem helyén levő erő, egy ideig melegítsen - azután romboljon... Ezek a gondolatok foglalkoztattak a Nagy Fejedelemnél. A szociológia tanítása, hogy a történelem tele van hazugsággal s a hősök meghizlalt kultusza igazságtalan, ez a tanítás, mely az iránydrámák felé tolta volna el a darabot, már sokkal lényegtelenebb szerepet játszott.

A darabot, amely az író első színműve, a Thália Társaság nagy sikerrel mutatta be 1907-ben.

Minden jog fenntartva! © 2010, HoFra Színházi és Irodalmi Ügynökség ◦ design: Art Paletta Kft.www.ezcms.hu