Személyek:

Szalánczy Etelka

Szalánczy Gabriella, a húga

Szalánczy Izabella, a nagynénjük

Draskóczy Tamás

Eleméry Sándorné

Tarczaly Béla, főispán

Kéky Iván

Gróf Tamássy

Gróf Valéry

Báró Mühlberg

Soltész Iván

Riesz- árvaszéki ülnök

Döme, megyebizottsági tag

Kiss Péter, aljegyző

Komlóssy, alispán

Komlóssyné

Komlóssy Kató

Horváthné

Orkán Flóra

Szivessyné

Annuska, a lánya

Samu, főkomornyik

Öreg kertész

Bella, társalkodónő

Huszár

Irénke, ispánkisasszony

Postások: lászlótanyai postás, lovaspusztai postás, berzéki postás, nádhídvégi postás, kalánci postás

Első parasz

Második paraszt

Harmadik paraszt

Történik: az első és a harmadik felvonás a mező-vámosi postahivatalban, a második felvonás Draskóczy kastélyában.

Részlet Schöpflin Aladár: Postáskisasszony c. kritikájából (megjelent a Nyugat 1928. évi 1. számában, a Színházi figyelő c. rovatban):

„Lengyel Menyhért ezúttal megpróbált egy egyszerű dramaturgiájú, minden erős izgatószer nélküli színdarabot írni, melynek technikája nem egy nagy sztár-szerepre, hanem a Vígszínház kitűnő együttesének összjátékára van felépítve. [...]

A férfi, Draskóczy Tamás, egy újra feltámadt régi szerelem forróságával szeret egy nőt, aki kacérul bánik vele, őrült féltékennyé teszi, kétségbe ejti. Ez az a nő, akiben démoni természet van s démoni szenvedéseket szeret és démoni gyönyöröket ígér a férfinak, akit magához vonz. De van egy másik nő, aki a már hervadozásnak indult leány önfeláldozó, anyás szerelmével szeret, lemond a saját boldogságáról, nem kíván mást, mint hogy a szeretett férfi boldog legyen. Ezt az angyali nőt a tönkrement úrilányból lett postamesternő képében állítja Draskóczy mellé a szerző. A postáskisasszony, Etelka, a bizalmasa Draskóczynak, ő hallgatja meg panaszait Eleméryné, a démoni asszonyra, ő vigasztalja, anélkül, hogy a férfi sejtené, hogy ennek a jóságnak, ennek a meghitt barátságnak a mélyén milyen nagy szerelem van.

Draskóczy bált rendez Eleméryné kedvéért, meghívja a környék intelligenciáját, közte a postáskisasszonyt és csinos kis fruska húgát is, de hívatlanul is eljön a gróf, akivel Eleméryné kacérkodik. Ezzel betelt Draskóczy féltékenységének mértéke, szakít Elemérynével és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Megint csak a drága jó Etelka lép közbe, – rosszat sejtett és a bál után visszajött Draskóczyhoz, rábeszéli, vigasztalja, és akaratlanul bevallja nagy szerelmét. A férfi az egyik szerelemből kiábrándult ember mohóságával kap a másik szerelem után, szenvedélyes temperamentumát egyszerre Etelka felé fordítja s mikor izgatott jelenet után felszalad a szobájába, a leány félénk-bátran, önfeláldozón utána megy.

Másnapra, a nappal józan világításában, a postahivatal józan környezetében Etelka rájön, hogy az éjszaka történteknek nem lehet folytatása. Draskóczy csak Elemérynét szereti mohó szerelemmel, s a maga módján Eleméryné is szereti Draskóczyt. Mit tehet egy ilyen helyzetben egy ilyen ideális lelkületű nő? Elszánja magát a végső nagy önfeláldozásra, visszaküldi Draskóczyt igazi szerelméhez, ő maga pedig ráhagyja a postát vénecske nénijére és megy Pestre a főispán bácsihoz.”