Eredeti cím

Hibernatus

Szerző

BERNARD-LUC Jean

Műfaj

vígjáték

Nyelv

francia

Szereplők

nő - 4; férfi - 13; 

Egyéb információk

A fordítás joga opció alatt

Szinopszis

Jean Bernard-Luc darabját 1957-ben mutatták be Párizsban, és éveken át a legnagyobb színházi siker volt országszerte. Később film is készült belőle, Luis de Funés - szel a főszerepben, amelyet Magyarországon Heves jeges címmel vetítettek. Darabjait egyébként negyvenkét országban játsszák, a mai francia bulvár-színház talán legjelesebb képviselője. Filmjei, többek között a Három testőr, a La Fayette, a Sztrogoff Mihály, a lV. Henrik, vagy még inkább a vígjátékából adaptált, francia, amerikai változatban is leforgatott Oscar ugyancsak tovább öregbítették jó hírét.

Mind a négy felvonásban azonos a díszlet, polgári otthon társalgója – a második részben a századelő ízléséhez igazítva. A cselekmény napjainkban játszódik.

A 17 szerepből hét epizódszerep.

Első felvonás:

A rádió épp bemondja, hogy szenzációs felfedezést tettek: az Északi Sarkon: megtaláltak egy hajdani sarkutazót, akit az új tudományos módszerekkel sikerült újraéleszteni csaknem százéves álmából. A minisztérium által kiküldött asszisztens közli a ház urával, Hubert de Tartas filmrendezővel, hogy, akit kiástak a jég alól tulajdonképpen közeli rokona, a felesége nagyapja. A meglepetés óriási, főleg a neje, Edmée számára, aki hirtelen egy nagyszülővel lesz gazdagabb. A ház urát elragadtatja a lehetőség, hogy ilyen pompás reklámra tesz szert és az is megfordul a fejében, milyen remek filmtéma lenne ebből a helyzetből. A család gyermekei, Didier és Sylvie is örömmel veszik a hírt.

A boldogság pillanataiban megérkezik a neves professzor, aki arra figyelmezteti őket, hogy a gyógyulás érdekében immár családi körülmények közé érkező nagypapát - aki mindössze 25 éves, hiszen nem öregedett semmit a jég alatt -, óvatosan kell visszavezetni a hétköznapokba. Ezért elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy mindent vissza kell a házban állítani a századelőre, eltűnik tehát a rádió, a tévé, mindenki a kor ízlésének megfelelően öltözik, sőt az utcából is kitiltják az autókat, s a járókelők is csak beöltözött statiszták lehetnek a környéken. A legkisebb hiba is végzetes lehet, hiszen ki tudja az ébredő idegrendszer mit viselhet el?

A hatás érdekében újra kell osztani a családi szerepeket is, hiszen Paulnak ott kell folytatnia az életét, ahol a szerencsétlenség előtt abbahagyta. Ezt hangsúlyozza a hamarosan megérkező kabinetfőnök is, aki a haza érdekében azt is elintézi, hogy csak olyan újságokat kapjon a „felengedett” fiatalember, amelyek akkoriban jelentek meg, sőt léghajó szálljon a ház fölött.

A sokk elkerülése érdekében a ház úrnője, vagyis az unoka egyszeriben Paul édesanyja lesz, Tartas úr pedig az apa, s éppen amikor felmerül a kérdés, kik lesznek a család többi tagjai beállít egy öreg úr, aki állítólag az eltűnt barátja volt.

Második felvonás

A professzor sorra betanítja Louise-t, a szobalányt, hogy tulajdonképpen ki kicsoda az új helyzetben. Fournier házaspár lesz Tartasékból, illatszer-nagykereskedő család, akinek két fia van – az egyik éppen az előkerült nagypapa, meg egy unokahúguk, Camille kisasszony. Nagy gondot okoz az új, azaz a régi pénznemek felbukkanása, a rádió és telefon száműzése, sőt az is, milyen dalt lehet dúdolni….

[A játék lényegét a jelen és a múlt folytonos összekeverése adja, különösen akkor, amikor megérkezik a professzor által levezényelt főpróba után végre maga az ifjú nagypapa is.]

Paul, akit a professzor óvatosan próbál visszavezetni az életbe, megpróbál visszaemlékezni mindarra, amit balesete előtt átélt, és ami helyett most a memóriájában fekete lyuk tátong. Sorra jön mindenki, a kadétnak öltözött öcs és persze a mamává előlépett unoka, a rendező titkárnője Louise, akiben Paul egykori szerelmét, Irmát ismeri fel, a családfő nagy bosszúságára, hisz gyöngéd szálak fűzik a hölgyhöz.

Paul színházba akar menni Sarah Bernhardt-dal akarja megnézni a Sasfiókot,és szeretné a merész táncot,a valcert is végre kipróbálni.

Mindenki boldogul, egyedül Tartas úrra senki sem figyel, aki egyszeriben féltékeny lesz a „fiára” és megharagszik asszonyára, mert az túlságosan beleéli magát az anya szerepébe. Kiderül, Paul maga is neheztel apjára, mert eltiltja Evelyn-től , akibe szerelmes. A professzor rábeszéli Tartas-t, hogy a beteg érdekében játssza el a beletörődő atyát, aki végül áldását adja a kapcsolatra, s csak akkor tudja meg kiről van szó, amikor a leányzó volt szeretője belép végszóra a szalonba.

Harmadik felvonás

Mindenki örömmel látja, hogyan tér vissza a hétköznapokba Paul. Tartas azonban továbbra is megpróbálja lebeszélni barátnőjét erről a kapcsolatról, végre az udvarló papírforma szerint már jóval túl van a nyolcvanon, s ilyen nagy korkülönbség igazán nem szerencsés. A féltékenységi jelenet csúcsán belép Tartas úr hitvese, aki azért aggódik, hogy a nagypapa azzal, hogy egyre jobban beleéli magát a századelő hangulatába, egyre messzebbre kerül a jelentől. Szerinte változtatni kellene a módszeren, s ehhez a legjobb út a házasság lenne, vagyis Evelyne menjen hozzá Paul-hoz. Ez annyira felbőszíti a ház urát, hogy elhatározza rövid úton véget vet az egész komédiának: indulatosan felvilágosítja a fiatalembert, hogy mi is történt vele, hogyan menekült meg az Északi sarkról, és hogy valójában ki is ő, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy a jég fogsága került, s azok a lányok, akikbe szerelmes volt, már rég kint vannak a temetőben, s amit lát maga körül az nem más, mint díszlet.

Amikor a család belép, megdöbbenve tapasztalják,hogy a papa mindent felfedett. Ők azonban tovább játsszák ezt a komédiát, megérkező professzor pedig elviteti a családfőt, akinek Paul természetesen egyetlen szavát sem hitte el. Paul persze azt hiszi a lánnyal való kapcsolata zavarta meg ennyire „apja” fejét. Evelyne azonban nem akarja a hazudozást folytatni, rábeszéli kedvesét, hogy nézzenek végig egy filmet, ami sok mindent megmagyaráz majd.

Negyedik felvonás

Amikor a film után a fiatalok visszatérnek Paul lassan szembesül a valósággal, ráadásul megszólal a rádió is, majd amikor a család megérkezik a fiatalok bevallják, nem szerelemmel töltötték a nászéjt, hanem moziba mentek – ahol aztán tényleg kiderült mennyi minden történt az alatt a félévszázad alatt,amíg Paul a jég alatt feküdt.

Paul boldogan állapítja meg mi mindent hagyott ki, és hogy előtte még valójában az élet. A família is örül, hogy vége a komédiának, a professzor előadássorozatot szervez, amíg a szerelmesek elutaznak a papa pénzén, azzal az egy kikötéssel, hogy se a Déli se az Észak Sark ne essen útba. Végre beözönlenek a fotósok, akiknek azonban nem Pault mutatják be, hanem azt a vén kapitányt,aki hajdan Paul barátja volt…

Nemlaha György szinopszisa

Minden jog fenntartva! © 2010, HoFra Színházi és Irodalmi Ügynökség ◦ design: Art Paletta Kft.www.ezcms.hu