Kezdő oldal » Ajánlatok » Színpadi művek » Ismeretlen nő

Ismeretlen nő

Eredeti cím

Die Unbekannte aus der Seine

Szerző

HORVÁTH Ödön von

Műfaj

Színdarab

Nyelv

Német

Fordító

BALOGH Virág Katalin

Szereplők

nő - 8; ffi - 14; 

Szinopszis

Komédia három felvonásban és egy epilógussal

„Nincs itt semmiféle történet – kihúzták a vízből, mást nem is tudni róla. Fiatal lány, öngyilkos lett, de valami zavarba ejtően misztikus mosollyal az arcán – Nem is olyan régen mondta valaki, hogy ez a szenvedő lélek valószínűleg csak egy egyszerű emberi lény volt: egyszerre jó és rossz, tiszta és romlott, mint az örök élet – szerintem viszont angyal lehetett, akinek büntetésből kellett lejönnie ide, a mi földi siralomvölgyünkbe, ahonnan a halál váltotta meg.”

Albertet sikkasztásért kirúgják, erre virágboltos barátnője, Irén is elhagyja, hiszen egyedülálló üzletasszonyként ügyelnie kell a jó hírére. A férfi hiába próbálja visszakönyörögni magát: az ékesszóló utazó ügynök, Elemér személyében már meg is van a boldog utód, aki egy négyszemközti beszélgetés során burkoltan arra próbálja meg rávenni, hogy kövessen el öngyilkosságot. Albertet azonban nem olyan fából faragták: ő az egyetlen kiutat abban látja, hogyha – terepismeretét kihasználva – két alvilági figurával az éj leple alatt kirabolják a virágbolt melletti órásüzletet.

Mielőtt azonban leszáll az éjszakája, a ház előtt szóba elegyedik egy éppen arra járó, nem odavalósi fiatal lánnyal, aki megérzi, hogy a férfi veszélyes útra készül lépni, ám féltése és ragaszkodása sem tudja visszatartani azt terve megvalósításától. Az akció azonban balul sül el: az órás felriad a zajra, mire Albert leüti, és a betörőknek zsákmány nélkül kell elmenekülniük. Az éjszakai lármára összecsődülnek a ház lakói, a kiérkező rendőr pedig megállapítja, hogy rablógyilkosság történt. A csődületben ott van Irén és Elemér is, utóbbi nem sokkal korábban Albertet vélte felfedezni a környéken, Irén azonban nem hisz neki. Az egyetlen szemtanú, az ismeretlen nő, hallgat.

Az ismeretlen másnap elmegy Alberthez, aki tőle tudja meg, hogy az órás meghalt, de azt is, hogy az általa először spiclinek vélt lány közös jövőjük reményében kész alibit biztosítani számára. Mást viszont, mint magát és a hallgatását, nem adhat – ez minden kincse, hiszen munkát nem talált, pénze elfogyott, az albérletéből kitették, a betevőjét pedig koldulással keresi meg. Ez a kilátástalan jövő azonban Albert számára nem tűnik sokkal jobbnak a halálnál. Eközben váratlanul feltűnik Elemér, hogy Irén háta mögött visszaszolgáltassa azt a brosst, amelyet az korábban Alberttől kapott, s egyúttal burkoltan meggyanúsítsa a férfit a gyilkossággal, nyomában pedig betoppan Irén is. A pár ott helyben összevész és szakít. Irén először hajlandónak mutatkozik rá, hogy kibéküljön Alberttel, de a másik nő miatt végül faképnél hagyja. Albert mégis úgy érzi, hogy új esélyt kapott: már nem éri be a puszta léttel, a nyomor világával – dupla vagy semmit játszik, és sorsát az ismeretlenre bízva elküldi őt magától, hogy visszamehessen Irénhez.

Csak néhány évvel később, a régi ház előtt találkoznak újra: Albert a tisztes polgár és boldog családapa álarca mögött – az ismeretlen nő pedig egy sejtelmes halotti maszk földöntúli mosolyában.

(Balogh Virág Katalin)

Minden jog fenntartva! © 2010, HoFra Színházi és Irodalmi Ügynökség ◦ design: Art Paletta Kft.www.ezcms.hu