Kezdő oldal » Ajánlatok » Színpadi művek » My Wonderful Day

Eredeti cím

My Wonderful Day

Szerző

AYCKBOURN Alan

Műfaj

Vígjáték

Nyelv

angol
Angol nyelvű szövegkönyv az ügynökségnél elérhető

Szereplők

kislány (kislányos színésznő) - 1; férfi - 3; nő - 2; 

Szinopszis

A kilencéves Winnie ma nem megy iskolába, így anyukája kénytelen őt magával vinni a mézesmázos, ámde érzelmileg kissé zavart televíziós személyiség otthonába, ahol takarítónőként dolgozik. Szülői utasításra Winnie csendben ül és írja a házi feladatát – ami a későbbiekben óriási hibának bizonyul, mivel ő szó szerint úgy tesz, ahogy megmondták neki.

Winnie házifeladata ugyanis az, hogy írjon egy fogalmazást a napjáról, és bár az események egy Ayckbourn komédiához mérten teljesen átlagosak – felfuvalkodott egók, felháborodott párok, a kanapén talált nedves folt köré koreografált mulatságos jelenet – mindez azonban most egy gyerek szenvtelen és hűvös észlelésének szűrőjén át jut el hozzánk, aki figyelemmel kíséri a felnőttek reménytelenül gyerekes viselkedését.

Az egyetlen bökkenő ezzel a szellemes ötlettel, hogy talál-e a rendező egy kellően kislányos színésznőt, aki képes sugározni az ehhez szükséges kérlelhetetlen tekintély légkörét, ugyanakkor kellően észrevétlen marad ahhoz, hogy a többi szereplő úgy kezelje őt, mintha ott sem volna. Ám a felnőtteknek ez az oktalan, leereszkedő magatartása jól példázza, hogy semmi sem jelenthet nagyobb veszélyt az illendőségről alkotott elképzeléseikre, mint egy fogékony kilencéves gyerek jegyzetfüzettel a kezében.

Alan Ayckbourn-t méltán dicsérik a nők számára írt remek szerepeiért. Kevésbé gyakran emlegetik azonban azt a tényt, hogy kislányoknak is kiváló szerepeket tud alkotni. Családi darabjaival már bizonyította, milyen jó érzékkel ír felnőtt darabot gyerekek számára, de 73-ik felnőtt drámája, a My Wonderful Day, a tinédzserkor előtti világban tett legújabb felfedezőútjáról tanúskodik." (Guardian)

„A történet tipikusan ayckbourni: házastársi hűtlenségről szóló vígjáték a médiaszemélyiségek világából. Winnie-n és takarítónő édesanyján kívül minden szereplő olyan döntések csapdájában vergődik, amelyeket nem is kell meghoznia. A gyerek jelenlétében felfedik valódi reményeiket és vágyaikat, amik elérésében valójában a saját tetteik akadályozzák őket. Még ha ki is kacagjuk őket, azért együtt is érzünk velük, hiszen belátjuk, hogy ők is, mint ahogy most Winnie, egykor gyerekek voltak; és felismerjük, hogy felnőtt énünk mennyire nevetségesnek tud tűnni annak a gyereknek a szemében, akik mi mind voltunk, valaha.” (Observer)

Minden jog fenntartva! © 2010, HoFra Színházi és Irodalmi Ügynökség ◦ design: Art Paletta Kft.www.ezcms.hu