VARSÁNYI Anna

A díva

zenés monodráma

Néveri Lajos a világtól elzártan él. Kizárólag makaróni konzervet és feketekávét fogyaszt, tisztálkodási rutinjai is sajátságosak. Amikor eláztatja alsó szomszédját, egy új világ nyílik meg előtte. Az egykori színházi öltöztető bizalmába fogadja a fiatal újságírólányt. Elmeséli neki, hogyan lett a híres díva, Szilvássy Emília öltöztetője és mindenese, és hogyan omlott össze a világ, amikor a nő meghalt. Azóta a lakásban is csak úgy érzi magát biztonságban, ha az asszony ruháit hordja. Ő örökölte ugyanis a színésznő jelmezeit. M., az újságírólány arra biztatja, hogy lépjen ki a házból, ha másképp nem megy, Emília ruháiban, ő ott lesz mellette, nincs mitől tartania. Így indul a közös kaland. A barátságnak azonban hirtelen vége szakad.

„Húsz perc múlva menetkész voltam. Roppant elégedett voltam az eredménnyel: Emília Lady Bracknell jelmezét viseltem a Bunburyből: földig érő bordó bársonyruha, ezüstróka prém, a fejemen pedig egy csomó vörös műhaj. M. meglátott és kitört belőle a röhögés: „Tényleg így akarsz jönni?” „Miért? Talán hivalkodó?”  „Az nem kifejezés. Hol van a múltkori? Az a kosztüm.” „A szennyesben.” . Mire ő: „Akkor vedd ki. Nem a travi klubban lesz fellépésed.” „Büdösben nem járok. – mondom sértődötten – De sok igazság van abban, amit mondasz. A kevesebb néha több - ahogy a közmondás tartja. Mi lenne, ha apácának öltöznék. Akkor legalább nem lesz feltűnő a fejem – azok általában mind rondák.” (részlet)

eredeti cím

A díva

szerző

VARSÁNYI Anna

eredeti nyelv

magyar

szereplők száma

férfi: 1