FERNÁNDEZ José Ramón

Az én rosette-i kövem

Szereplők:

NURA: Balerina volt, egészen mostanáig. Most táncot tanít. Amikor mosolyog, valami történik.

BRUNO: Csellóvirtuóz volt, egészen mostanáig. Most nem tudja, mit csináljon. Most nem tudja, minek éljen.

ARIEL: Bruno testvére. Vigyáz rá. Ariel süket.

VICTORIA: Csellózik. Nura és Bruno barátja. Nem tud járni. Tíz éve kerekesszékben ül. Soha nem adott még fel semmit.

 

Miután Bruno egy balesetben eltöri a lábát, képtelen újra hozzányúlni a csellójához, és szem elől téveszti a zene és, ezáltal, az élet értelmét. Süket testvére, egy régi barátja és egy új ismerős segítségével indul el újra az úton, mely során a négy szereplő, ahogy a világon mindenki, azért küzd, hogy szavaival, nézésével, mozdulataival eljusson a másik emberig. Önismereti út ez, ahol a szereplők közt zajló párbeszédek során fény derül, hogy kivétel nélkül mindenki küzd valamivel az életben; a különbséget csupán a problémához való hozzáállásunk teszi.

A testi és a lelki fogyatékosság egymás mellé állításával a szerző fókuszba helyezi társadalmunk hozzáállását a kérdéshez, és rávilágít, hogy a testi fogyatékkal élők egyáltalán nem olyan gyengék, mint hinnénk: a darabban a sérült balerina, a tolószékes zenész és a süket testvér nyújt végül támaszt és megmentést az egyetlen testileg (szinte) ép, de lelkileg rokkant Brunónak.

A darab jelentéseinek átadásában hangsúlyos szerepet játszik a tánc, a mozdulat és a zene, melyek kifejezőereje sokszor felülmúlja az egyszerű szavakét. A különböző formanyelvekre és a nonverbális kommunikációra fektetett hangsúly (mely a szövegben a szerzői utasítások sajátos használatában is megmutatkozik) így tág teret hagy a rendezőnek és a színészeknek a színrevitel tekintetében.

cím

Az én rosette-i kövem

eredeti cím

Mi piedra Rosetta

szerző

FERNÁNDEZ José Ramón

fordító

ZOMBORY Gabriella

eredeti nyelv

spanyol

szereplők száma

nő: 2
férfi: 2