DE FILIPPO, Peppino

Non é vero, ma ci credo

Vígjáték

Non è vero ma ci credo (Nem igaz – de hiszek benne)

Címjavaslat: Babonaság bolondság

 Vígjáték három felvonásban

 Tíz-tizennégy szereplővel játszódik Nápolyban

 Gervasio Savastano betegesen babonás ember. Környezetében mindenkitől elvárja, hogy tiszteljék a mániáit. Elve, hogy a jó munkához nyugalom kell, a nyugalom pediglen drága.  A nyugalomért mindent el kell követni. Ha – teszem azt – az utcán púpos emberbe botlunk, nagy szerencse, de hogy foganatja is legyen, mi a teendő? – vizsgáztatja beosztottjait. – Háromszor leköpjük a bal vállunkat! (Szemléltetés következményekkel…) És – jut is eszébe –, már nem először szól, hogy napok óta cselleng az épületben egy cafrangos fülű, csonka farkú fekete macska, amelyik kis híján átment előtte, na azt is tüntessék el, de sürgősen, máskülönben elbocsátások következnek. És, ha már lendületben van, kidobja (de babonából nem nevezi néven) könyvelőjét, Malvuriót is, aki folyton a bajt hozza rá: ha a szeme elé kerül, minimum elered az eső, lerobban az új kocsi, de a kéz- és lábtörés sincs kizárva. (Mikor kikíséri, keresztet vet utána többször, lábbal is.) Meghirdették az újságban, hogy új könyvelő kerestetik? Igen? Egyébként mi újság? Üzleti tárgyalást jegyeztek elő holnapra? Rendben – illetve nézzük csak, mégsem, mert ha ma csütörtök van, akkor holnap… holnapután szombat, aztán rögtön vasárnap, ami úgyszintén munkaszünet, de vannak még napok bőven, igaz? Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, szombat, vasárnap, nekem ebből áll a hét, olyan nehéz ezt megjegyezni? Hol a posta, kérem?, a helyén? Na jó. És mi ez a gyászhír itten? Nem megmondta, hogy az ilyesmit egyenest a szemétkosárba, sőt a klotyóba kell iktatni, és lehúzni, sok-sok vízzel, mégpedig azonnal?!!! Istenem, kikkel van ő körülvéve??? 

Délután. Jöttek a hirdetésre: Alberto Sammaria mérlegképes könyvelő. Beengedik – szép szál, kellemes fiatalember. És PÚPOS! Oltári szerencse! Mindenki meg akarja érinteni – kínos mosolyokkal kísért mozgolódás –, a főnök jár elöl, átölelve tessékeli befelé, tapogatja a púpját, aztán mintegy magára „keni” a jótékony „balzsamot”(a fájós derekára is). És kérem: a kocsi megjavult, a nap kisütött, a fekete macskát elkapták, helyreállt a világ rendje. Nem is könyvelőnek, hanem egyenesen személyi titkárnak, a házába veszi fel Gervasio a meghirdetett fizetés négyszereséért...

 

cím

Non é vero, ma ci credo

eredeti cím

Non é vero, ma ci credo

szerző

DE FILIPPO, Peppino

fordító

MAGYARÓSI Gizella

eredeti nyelv

olasz

Peppino De Filippo (1903–1980) a nápolyi komédiaszínház halhatatlanja. Bátyjával, Eduardóval és nővérével, Titinával a múlt század harmincas éveiben társulatot alapít. Saját darabjaikat adják elő hatalmas közönségsikerrel. Szakmai nézeteltérés következtében Peppino 1944 után külön utakon jár. Rendkívüli, hatlövetű komikustehetségét Fellini, Mario Soldati és különösen Totò filmjei őrzik, tanúsítják. Az a fajta arc volt, akiről ránézésre nem lehet megállapítani, hogy sírni fogunk vagy nevetünk az alakításán, és végül nevettünkben fakadunk sírva. Ezt a darabot 1941-ben mutatta be a három testvér, 1959-ben rögzítette az olasz televízió, és 2003-ban újította fel apja születésének századik évfordulójára a dinasztia örököse, a hagyományos nápolyi színház legtekintélyesebb kortárs képviselője: Luigi De Filippo. Fergeteges vígjáték, az emberi esendőség üde örökzöldje. Jutalomjáték a főszereplőnek.